Nyugíjas Ballada

Vedlett tollam szarba mártom, nyugdíjról szól az írásom.

Szaga büdös, híg a leve: "Nyugdíj-intézmény a neve.

Bőrödet, - azt az utolsót - úgy kifejtik, mint a borsót.

Elred a hatvan évet, akkor nyugdíjaznak Téged.

A nyugdíjad nagyon kevés, abból nem lehetsz nagylegény.

Éppen, hogy csak tengődsz rajta, s nem jut rongy a valagadra.

Sárga leszel, mint a sarló.

Hajad ritka, az is deres, a végbeled aranyeres.

Tököd fonnyadt, farkad béna, puha, mint a rohadt répa.

Nem is való többé másra: néha, néha pisálásra.

S még akkor is bosszankodol, mert a cipődre hugyozol.

Sovány leszel, mint a szuka, nem szelel a segged lyuka.

Nem kell már többé menyecske, mekegve szarsz, mint a kecske.

S ha elvégzed sóhajtsz nagyot, búsan várod a holnapot.

Mivel napd lemenőben, végsőt szarsza lepedőre.

Ne álmodozz boldogságról, jobb ha kifingsz e nagyvilágból.