Hol volt, hol nem volt... r�gen, nagyon r�gen l�tezett egy sziget, amelyen ott lakott az Ember minden �rz�se.    

A J�kedv, a B�nat, a B�lcsess�g.... �s sok m�s k�z�tt a Szeretet.

Egy napon az �rz�sek megtudt�k, hogy a sziget�k el fog s�llyedni. Mindegyik�k haj�t k�sz�tett mag�nak, hogy a szigetet elhagyhassa. Csak a Szeretet akart kiv�rni a legutols� percig. Miel�tt a sziget els�llyedt volna, a Szeretet seg�ts�get k�rt.

Egy f�ny�z� haj�n arra ment a Gazdags�g.  

-        Vigy�l magaddal engem is! - k�rte a Szeretet.

-        Nem tehetem. - mondta a Gazdags�g. A haj�mon nagyon sok arany, ez�st �s dr�gak� van. Neked itt m�r nincs hely.

Egy gy�ny�r� haj�n arra ment a G�g. 

-        Elvinn�l magaddal? – k�rte �t is...

-        Sajnos, nem! Itt minden olyan t�k�letes, valamit m�g megrong�ln�l...

A szeretet megk�rte a B�natot is:

-        B�nat! elvinn�l magaddal?

-        Ah Kedvesem!...    Sz�vesen vinn�lek, de tudod, annyira b�natos vagyok, hogy mind�g csak egyed�l akarok lenni.

Az arramen� J�kedv annyira hars�nyan mulatott, hogy a szeretetet �szre sem vette, �s tov�bb haj�zott...

Egyszercsak hangot hall:

-        Gyere Szeretet! Elviszlek!

Amikor partot �rtek, annyira el volt telve h�l�val, hogy meg sem k�rdezte a megment�je nev�t. Mivel �rezte az ad�ss�g�t, megk�rdezte h�t a B�lcsess�gt�l, ki  is volt a megment�je?

-        Bizony, az maga az Id� volt – mondta.

-        Az Id�? - csod�lkozott a Szeretet.

-        Mi�rt seg�tett rajtam az Id�?...

-        Mert csak az Id� ismerte fel �s tudja igaz�n, mennyire fontos az Embernek a Szeretet.